Beszámoló

Több ember több havi munkáját követően végülis eljött a nagy nap. Izgatottak voltunk, új dolog volt ez nekünk: egy kódfejtő verseny a másik – nem a játékosi, hanem a szervezői – oldalról.

Péntek napközben kinyomtattunk mindent amit kellett, este pedig összegyűltünk a főhadiszálláson: munkatervet készítettünk, elosztottuk a másnapi teendőket egymás közt, osztályoztuk a rejtvényeket, segítségeket. Nem sokat aludtunk, volt mit csinálnunk.

A verseny reggelén természetesen mindeki "frissen" kelt fel. Minden igyekezetünk ellenére volt csapat, amelyik hamarabb ért a kezdés helyszínére (1. állomás), mint mi. Nem baj, mi sem késtünk el. Ekkor jött egy telefon, hogy az egyik csapat nem tud eljönni, így öt csapat versenyzett. A kezdőborítékok kiosztása, eligazítás és jótanácsosztás után pontban kilenc órakor egy hang(ulat)os jelzésre vette kezdetét a verseny.

Mialatt a játékosok az első feladaton törték a fejüket, Cséfa és én elhelyeztük az első segítségeket, Gyík felnyergelte az aznapi munkaeszközét, egy bicajt, Kitti, Veroni és Jani pedig bevásároltak. Csilla és Peti maradtak az első állomáson.

Az első feladat négy részből állt. Arra senki sem jött rá, hogy az egyik részfeladat a helyszínre volt tervezve, vagyishogy a feladatban szereplő pöttyök a körülöttük levő fácskákat jelzik, pedig ott hűsöltek az árnyékukban. Egy óra eltelte után mindenki megkapta a második állomás helyszínét. Időközben mi is visszatértünk, és a többiekkel együtt indultunk tovább, volt még mit csinálnunk.

Veroni már tűkön ülve várta a csapatokat a stadionnál (2. állomás), amelyek szinte egyszerre estek be oda. Közben Kitti már a kikötő felé igyekezett (3. állomás), Jani pedig útban volt a főhadiszállás felé, hogy nekilásson a gulyásfőzésnek. Őt nem is láttuk egész nap, le sem tette a fakanalat, az eredményről majd később.

A „cölöpös autó“ legénysége – mi ketten Cséfával – folytatta körútját, sorra helyezte ki a borítékokat és a segítségeket a környékbeli helyszíneken. A vasúti hídhoz (5. állomás) Csilla és Peti volt beosztva, ahol az autó legénysége is segített a feladatok installálásában. Ez az állomás az elsőhöz hasonlóan négy részből állt, amelyeket egymástól nagyobb távolságban helyeztünk el. Nem volt mindegyik rejtvény papíron. Kipróbáltuk, hogy válnak be az „eszközös“ rejtvények. A vasúti híd aljára felhelyezett „villogó bizgentyűs“ részfeladat nem sikerült a terv szerint, a csapatoknak ugyanis első dolguk az volt, hogy felmásszanak hozzá, és ott matassanak. Némelyikük még a hídra is rámerészkedett, pedig elég lett volna a villogást figyelni a híd alól. Éppen az volt a célunk az ötös feladat „széthúzásával“, hogy a csapatok ne a vasúti hídon keljenek át a hatos állomás felé igyekezve.

A második részfeladat ötlete – nem tudni kinek a fejéből pattant ki – kissé szokatlan volt: egy kötélen az erdő közepén zoknik száradtak. Ezzel is gyorsan végeztünk, következhetett a karómező felállítása. Az ehhez használt „minicölöpöket” szállította a „cölöpös kocsi”. Nem gondoltuk volna, hogy itt ilyen sokáig időzünk majd, közel egy órát elvacakoltunk vele. Mihelyt ezt befejeztük, kaptuk a hírt, hogy a csapatok már a négyes állomásnál vannak.

Térjünk vissza a csapatokhoz. Gyík egész nap kísérte őket biciklivel, hogy fényképeket készítsen. Amint a csapatok kézhez kapták a második, ill. a harmadik feladatot, Veroni, majd Kitti is autóba pattant és elfurikáztak a kilátóhoz (7. állomás). Természetesen egy kis gyalogtúra is várt rájuk, mint mindenkire, aki fel szeretett volna oda jutni.

Csillát és Peti, miután magukra hagytuk őket a Garam töltésénél, kihasználták az alkalmat, és még a csapatok megérkezése előtt jól belaktak :)

Mi ezalatt sorban kihelyeztük a hatos és a nyolcas állomások borítékait, a hozzájuk tartozó eligazító cetliket és a segítségeket. Ezután mentünk volna végre mi is ebédelni, de ez nem olyan egyszerű errefelé. Délben bezárnak az élelmiszerüzletek, így egy kis párkányi kitérő után indulhattunk csak a Nána melletti holtághoz (9. állomás). Ezt megtalálni nem volt olyan egyszerű – főleg, hogy autóval szerettünk volna kijutni. Az első próbálkozásunk sikertelen volt, mert egy vízzel telt kanális állta utunkat, és az Astrát nem képzeltük Zetornak, így inkább visszafordultunk. A második kísérlet egy bányatóba fulladt... vagyis egy volt szövetkezeti telepre értünk, ahol kerítésbe és kavicsbányába ütköztünk. Itt egy helyi atyafi tanácsára gyalog folytattuk utunkat. Lovak, kutyák, legyúrt kerítések, romos épületek mellett, szántóföldeken, berkeken keresztül vezetett az utunk, míg egy kis vargabetűvel elértük a holtágat. (Biciklivel azért jóval egyszerűbb volt megközelíteni, amikor hetekkel ezelőtt a terepet mértük fel.) Ennek örömére le is ültünk piknikezni.

Egy kis pihenő után elindultunk, hogy kihelyezzük az utolsó segítségpapírt, majd visszatértünk a vasúti hídhoz, hogy segíteni tudjunk az eszközös rejtvények uninstallálásában. A helyszínt épp akkor hagyta el az utolsó csapat, amikor odaértünk. Le sem ültünk, rögtön munkához láttunk. Már csak a karómező maradt hátra, a többi kelléket Peti összeszedte.

Más dolgunk már nem lévén elindultunk mi is a kilátóra, mert ott szép a kilátás. És tényleg. Csak kicsit meg kell szenvedni érte... („Laci, utoljára a két évvel ezelőtti (…) túrán utáltalak ennyire!” - ezt már lefelé baktatva hallottuk)

A csapatok lassacskán felértek. Mivel már elég későre járt, úgy gondoltuk, kicsit változtatunk az eredeti útvonalterven, és lerövidítjük a versenyt. Amikor a csapatok kivették a hetedik feladatot, közöltük velük a cél helyszínét, amely a kilátótól kb. egy órányira volt. Amennyiben ott megmondják nekünk a hetedik feladat megoldását, azért jár pont, és ha még marad idejük, elkezdhetik oldani a zárófeladatot (ez tíz részből állt, a részeket az egyes helyszíneken gyűjtötték össze). Mi korábban elindultunk a célba, a nánai kultúrházhoz (10. állomás). Kitti, Veroni, Csilla és Peti a másik autóval jöttek, közben begyűjtötték a borítékokat a garamkövesdi állomáshelyekről (6. és 8. állomás, bár ez utóbbit ugye kihagytuk). Gyík még mindig a csapatokat kísérte, közben magával hozta a holtágnál levő borítékot. Az első csapat negyed nyolc után ért be a célba. Ezután rövid időn belül a többiek is beérkeztek. Míg a csapatok pontszámait összesítettük, Jani is megjött a gulyással, majd vacsoráztunk.

A nyomik csapatának nem volt elég az egész napi gondolkodás, még a célban (a vacsora elhalasztásával!) is leültek gondolkodni, hátha meglesz a hetedik feladat megoldása. Bár ez nem sikerült nekik, így is fölényesen nyerték meg a versenyt.

Miután mindenki jóllakott, egy rövid kiértékelést tartottunk, a csapatokat megjutalmaztuk. Mivel a zárófeladatot aznap senki se oldotta meg, ezért Cséfa ajánlására különdíjat tűztünk ki rá az első helyes megfejtőnek, aki e-mailben elküldi a megoldást.

A közös fotó elkészülte után Veroni elvitte a sofőröket a rajt helyszínére, onnan konvojban jöttek ki Nánára, hogy mindenki hazavihesse a saját csapattagjait. Elrakodás, valamint a terem kulcsának leadása után a mi munkánk is véget ért.

...illetve dehogy :) A papírok rendezése, a verseny kiértékelése (szervezői szempontból), a költségek összeírása, a hivatalos megoldások elkészítése, valamint a honlap frissítése még hátra volt.

Hogy lesz-e jövőre is, esetleg máskor? Ha igen, hol? Ezt mind a jövő dönti el. Mi most egy kicsit pihenünk :) Addig is szívesen veszünk minden véleményt, beszámolót és egyéb hozzászólást.

Laci